Ki számít divatosnak?

Egy izgalmas kérdés, ami sokakat foglalkoztat, a válasz mégsem olyan egyértelmű…Honnan ered a divat? Mi és mikor jut el hozzánk? Hogyan lehetünk naprakészek? Íme egy kis ízelítő a divat világából.

 

Kezdjük az alapoknál

Először is tisztázzuk, mi is a „divat” egyáltalán?! A divat nem más, mint üzlet, hiszen azt az igényt ébreszti fel bennünk, hogy valami újra, valami másra vágyjunk, mint amit eddig viseltünk. Sajnálatos módon ma már a ruhák minősége is pontosan ehhez a vezérelvhez igazodik, hiszen a fast fashion márkák esetében szinte nincs is más választásunk, mint gyakran cserélni az elhasználódó darabjainkat. A kínálat pedig folyamatosan változik, ahogy a divat színeiként is más-más árnyalatokat jelölnek ki évről-évre.

A legtöbb márkánál negyedévente (a nagy divatházaknál fél évente) jelennek meg az új kollekciók, de a két fő irányvonal a tavasz-nyár, illetve az ősz-tél. Megfigyelhető, hogy minden szezonban van néhány divatosnak ítélt elem – ezeket nevezzük mikro-trendeknek (például mostanában a kígyó, vagy a leopárdminta). Az ennél nagyobb ívű, akár több éven át tartó trendek pedig a makro-trendek, amelyek szabásvonalakat, anyaghasználatot fednek le. Napjainkban például a magas derék divatja él, míg a 80-as, 90-es években az alacsony derék dominált, vagy pár évvel ezelőtt az „oversize” (~túlméretezett) szabás volt a divat, amit lassan ugyan, de kezdenek felváltani a szűkebb szabású darabok. Hasonló váltás figyelhető meg a nadrágszárak esetén, hiszen a korábbi trapéz fazon helyét egyre inkább a csőszárú változtok veszik át, és ma már azok is inkább az utóbbit választják, akik évekig tiltakoztak ellene. És miért? Mert ezek a makro-trendek észrevétlenül meghatározzák az utcaképet és formálják a közízlést.

A fentieken túl érdemes tisztáznunk, mit is jelentenek a „ready-to-wear” illetve az „haut couture” kifejezések, amelyek szintén fontos fogalmak a divat világában. „Ready-to-wear” (jelentése: készruha) kategóriába a hétköznapi kollekció darabjait soroljuk, azokat, amelyeknél a hordhatóság és a kényelem a fő szempont, és jellemzően tömeggyártásban készülnek. A „haut couture” kifejezés általános értelemben a magas színvonalú szabászatot fémjelzi, tehát ennek megfelelően különlegesebb, kiváló minőségű, megrendelésre kézzel készült exkluzív ruhák kollekcióját jelenti. Emellett Franciaországban egyfajta védjegynek is minősül, amit csak a nagyon szigorú követelményeknek megfelelő divatházak használhatnak, mint például Christian Dior, Chanel, vagy Valentino. Ezek a divatházak szigorú szabályoknak megfelelve nem is „csak” ruhákat, hanem a képzőművészet egyedülálló remekműveit alkotják meg.

 

Kifutók inspirálta fast fashion

Az aktuális divatot természetesen a kifutón láthatjuk, a szálakat pedig a divat bennfentes nagyjai irányítják a háttérből: ők azok, akik néhány évre előre meghatározzák a divat színeit. Az meghatározott színekből egy kvázi egységes palettát állítanak össze, amit továbbítanak a divatipar szereplőinek: a textilgyártóknak és a tervezőknek. A mikro és makro-trendek a tervezőasztalokon születnek, a divatházak jellemzően nem nevesített tervezőinek keze által. A tervekből aztán a ház kreatív igazgatója állítja össze az adott kollekciót, vagyis ő felel azért a koncepciókért, ami aztán két évvel később a kifutóra kerül. Trendek tekintetében a különböző nagy márkáknál egység uralkodik, így biztosítva az eltérő darabok kombinálhatóságát minta, szín és szabásvonal tekintetében. Sőt, az sem ritka, hogy egy kreatív igazgató nem csak egyetlen divatházért felel, ahogy azt Karl Lagerfeld is tette – ez is magyarázatként szolgál a divatházak hasonlóságaira.

A divatbemutatók világa régen egészen zárt volt, és csak szűk közönség előtt zajlott. Ma már gyakorlatilag bárki számára látható események lettek azáltal, hogy a márkák stream-elik a bemutatóikat (lásd: Versace Spring Summer 2022 vagy The Dior Spring-Summer Show). Sokszor a fast fahion üzletek képviselői az első sorokból figyelik a legújabb irányokat, amelyek aztán nagyjából fél év múlva meg is jelennek a boltokban. Persze ez esetben nem egyszerű inspirációról van szó, ugyanis olykor egészen megtévesztő másolatok születnek a nagy márkák darabjairól, és kerülnek ki a fast fashion boltok kirakataiba. A nálunk népszerű fast fashion üzletek közül a Zara jár élen ebben a nagy létszámú saját tervezőjének köszönhetően, és megannyi pere ellenére is megéri – akár pontról pontra – lekövetnie a nagyokat. A Stradivarius is rendkívül trendkövető, de kevésbé másol, sokkal jobban átformálja saját stílusára a divatházak által diktált újításokat, mint korábban emlegetett versenytársa.

 

A divatosság mércéje

A fentiek tükrében tehát igazán divatosnak az számít, aki a nagy divatházak aktuális kínálatából állítja össze szezonális ruhatárát. Vagyis, ahogy a cikk elején is írtam, a divat egy üzlet, a követése tehát elsősorban pénz kérdése…. sok pénz kérdése…

Aki a trendek tekintetében inspirációra vágyik, annak a Vogue Trend Reportját ajánlom, illetve a Harper’s Baazar is megbízhatóan tudósít az újdonságokról. Akit érdekel, hogy melyek az aktuális trendek és annak megfelelően szeretne öltözni, annak jó kiinduló pontot adnak ezek az oldalak, azután pedig érdemes figyelni a boltok kínálatát. Persze hosszútávon sokkal gazdaságosabb, praktikusabb és fenntarthatóbb a saját testalkatunkhoz, adottságainkhoz igazított ruhatár (ITT írtam erről bővebben). Leginkább a „trendszínektől” érdemes elrugaszkodni, hiszen a bőrödhöz illő színek adottak (ITT olvashatsz bővebben a színtanácsadásról). Azonban a megszokott vonalak mellett érdemes kísérletezni az újakkal is – a magas derék remek példa arra, hogy bár sokakban ellenérzést váltott ki szokatlansága miatt, mégis a legtöbb nőnek sokkal jobban áll, mint hinné.

 

A testalkatoddal, hozzád illő színekkel kapcsolatban kérdeznél? Segítségre vagy szükséged, hogy megtaláld a saját stílusod? Várlak szeretettel! Itt tudsz időpontot kérni.